Hogyan válasszuk ki a megfelelő munkakesztyűt?

A kesztyű az egyik legfontosabb védőfelszerelés sok munkahelyen. Szükség van rájuk sok ágazatban a mindennapi munka végzésére. De a széles válaszékban megtalálni a megfelelő kesztyűt nem könnyű.

1. Védőkesztyű mechanikai sérülések ellen

2. Védőkesztyű hideg ellen

3. Védőkesztyű vegyi anyagok és mikroorganizmusok ellen

4. Védőkesztyű termikus veszélyek ellen

5. Védőkesztyű hegesztők számára

6. Védőkesztyű a rezgések és az ütések csökkentésére

7. Védőkesztyű feszültség alatt történő munkavégzéshez

8. Védőkesztyű radioaktív szennyeződés és ionizáló sugárzás ellen

9. Védőkesztyű élelmiszerrel való érintkezéshez

10. Eldobható orvosi kesztyű

11. Védőkesztyű elektrosztatikus kisülés ellen

Fontosak azok a szabványok, amelyek meghatározzák, hogy a kesztyű mi ellen és milyen mértékben véd.

Három kategóriába oszthatóak:

Kategória I (CAT. I) – minimális kockázat (alacsony védelmi követelmények)

Kategória II (CAT. II) – közepes kockázat (pl. mechanikai veszély)

Kategória III (CAT. III) – magas kockázat (védelem a visszafordíthatatlan károkkal és halálos veszélyekkel szemben, mint például hő, sugárzás, hideg, vegyszerek stb.)

A személyi védőeszközként forgalomba hozott védőkesztyűkre az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/425 rendelete az egyéni védőeszközökről vonatkozik. A terméknek meg kell felelnie a vonatkozó megfelelőségértékelési követelményeknek, és CE-jelöléssel kell rendelkeznie.

EN ISO 21420:2020+A1:2024 szabvány

A EN ISO 21420 szabvány általános követelményeket és vizsgálati módszereket határoz meg a védőkesztyűkre vonatkozóan. Elsősorban azok kialakítására és kivitelezésére, a felhasznált anyagok egészségügyi ártalmatlanságára, kényelmére, hatékonyságára, méreteire, fogásképességére, valamint a jelölésre és a gyártó által biztosítandó információkra vonatkozó követelményeket szabályozza. A korábbi EN 420:2003+A1:2009 szabványt váltja fel.

A kesztyű fogásképességét, vagyis az ujjak kézügyességét 1-től 5-ig terjedő skálán értékelik, ahol a magasabb érték a kisebb tárgyak jobb kezelhetőségét jelenti.

A védőkesztyűk jelölése

A vonatkozó követelményeknek megfelelően a védőkesztyűkön különösen az alábbi információkat kell feltüntetni:

• • a gyártó azonosító adatait,
  • a kesztyű megjelölését vagy nevét,
  • a méretet,
  • a vonatkozó piktogramokat, az alkalmazandó szabványokra való hivatkozásokat és az elért védelmi szinteket,
  • amennyiben ezek az adott kesztyűre vonatkoznak,
  • a gyártás dátumát,
  • adott esetben a lejárati időt vagy az élettartamot, ha ez releváns.

Ha a kesztyű tulajdonságai miatt a szükséges jelölések nem tüntethetők fel közvetlenül a terméken, például egyes egyszer használatos kesztyűk esetében, azok a legközelebbi csomagoláson is feltüntethetők.

EN 388:2016+A1:2018 szabvány – Mechanikai kockázatok elleni védőkesztyűk

Az EN 388:2016+A1:2018 szabvány meghatározza a mechanikai kockázatokkal szembeni védőkesztyűkre vonatkozó követelményeket, például a kopással, vágással, továbbszakadással és átszúrással, valamint adott esetben az ütéssel szembeni ellenállást. A vizsgálati eredmények az EN 388 piktogram alatt találhatók - az első négy jel az egyes ellenállási típusok teljesítményszintjét, az A–F betű pedig a TDM-módszer szerinti vágásállóságot jelöli. Minél magasabb a szám vagy a betű, annál nagyobb a védelmi szint; a 0 jelölés azt jelenti, hogy a kesztyű nem érte el a legalacsonyabb teljesítményszintet, az X pedig azt, hogy a vizsgálatot nem végezték el, vagy az nem releváns.

A - Kopásállóság (0–4. szint). A vizsgálat során azt értékelik, hány ciklust bír ki a kesztyű anyaga 180-as szemcseméretű csiszolóanyaggal történő koptatás során, mielőtt átkopna. Minél magasabb az elért szint, annál nagyobb a kopásállóság.

B - Vágásállóság – Coupe-teszt (0–5. szint). A Coupe-teszt során a vágásállóságot egy forgó körkéssel vizsgálják, amely meghatározott terhelés mellett oda-vissza mozog a mintán. Az eredményt vágásállósági index formájában adják meg. Ha a kesztyű anyaga a vizsgálat során jelentősen eltompítja a pengét, a Coupe-teszt eredménye kevésbé lehet mérvadó. Ilyen esetben a vágásállóság értékelésében a TDM-módszer szerinti vizsgálat a meghatározó.

C - Továbbszakadással szembeni ellenállás (0–4. szint). A vizsgálat során azt az erőt mérik, amely egy bemetszett anyagminta további elszakításához szükséges. Minél magasabb a szint, annál nagyobb erő szükséges a továbbszakításhoz. A legmagasabb szint azonban nem minden munkakörnyezetben jelenti automatikusan a legjobb választást. Gépekkel végzett munka során figyelembe kell venni annak kockázatát is, hogy a kesztyű beakad a berendezés mozgó részeibe.

D - Átszúrással szembeni ellenállás (0–4. szint). A vizsgálat során azt az erőt mérik, amely az anyag szabványosított vizsgálóheggyel történő átszúrásához szükséges. Ez a vizsgálat nem értékeli a vékony, éles tárgyak, például injekciós tűk átszúrásával szembeni védelmet.

E - Vágásállóság TDM-módszerrel (A–F szint). A TDM-módszer azt az erőt méri, amely az anyag egyenes pengével történő átvágásához szükséges. Az eredményt A-tól F-ig terjedő betűvel jelölik, ahol A a legalacsonyabb, F pedig a legmagasabb ellenállási szintet jelenti ebben a besorolásban. Az egyes szintekhez 2, 5, 10, 15, 22 és 30 N erő tartozik. A módszer különösen fontos azoknál az anyagoknál, amelyek a Coupe-teszt során eltompítják a körkést. Ennek a vizsgálati módszernek a jelenlegi nemzetközi szabványa az ISO 13997:2024.

F - Ütés elleni védelem. Az ütés elleni védelmet az EN 13594 szabványon alapuló vizsgálati módszerrel értékelik, és azokra a kesztyűkre vonatkozik, amelyeknél ez a fajta védelem releváns. A kesztyű ütésvédelemmel ellátott részeit, például a kézhátat vagy a bütyköket vizsgálják. Ha a kesztyű megfelel a vizsgálat követelményeinek, a piktogram alatti jelöléssor végén a P betű szerepel.

Teszt	1	2	3	4	5
Kopásállóság (ciklusok mennyisége)	100	500	2000	8000	-
Vágási ellenállás - Coup Test (együttható)	1,2	2,5	5,0	10,0	20,0
Szakadásállóság (Newton)	10	25	50	75	-
Lyukasztási ellenállás (Newton)	20	60	100	150	-

 

Teszt	A	B	C	D	E	F
Vágás ellenállás a EN ISO 13997 szerint (Newton)	2	5	10	15	22	30
Ütésvédelem a EN 13594 szerint	sikeres (P) vagy sikertelen (jelölés nélkül)

Az így megjelölt kesztyű - kopásállósága 1. szintű, vágásellenállása 2. szintű, szakadásellenállósága

3, a lyukasztási ellenállása 4. szintű és a vágásellenállása a EN ISO 13997 szabvány szerint E szint. Az ütésteszt nem volt elvégezve.

Szabvány EN 511 - Védőkesztyű hideg ellen

Ez a szabvány meghatározza azokat a követelményeket és vizsgálati módszereket, amelyek védelmet nyújtanak a konvektív hideg és az érintkezési hideg terjedésétől egészen -50 fokig. A vizsgák három osztályba sorolhatók (A, B, C).

A - konvektív hideggel szembeni ellenállás (0-4) - konvekciós hidegáram mérésével mérve

B - hideggel szembeni ellenállás  (0-4) - meghatározza az anyag hőállóságát, ha a hideg tárgyakkal érintkezik

C - vízbehatolási ellenállás - érték 0 (áteresztő) vagy 1 (legalább 30 perc áthatolhatatlan)

Szabvány EN ISO 374-1:2016 - Védőkesztyű vegyszerek ellen

Kesztyű teljes védelmet biztosít a kémiai veszélyek ellen. A szabvány 3 tesztelési módszerre épül:

Penetrációs vizsgálat - EN 374-2:2014, amely a vegyi anyagok anyagon, varratokon és egyéb tömítetlenségeken keresztüli behatolásával szembeni ellenállást értékeli.

Permeációs vizsgálat - EN 16523-1:2015+A1:2018, amely a veszélyes folyékony vegyi anyag kesztyűanyagon keresztüli áthatolását vizsgálja folyamatos érintkezés esetén.

Degradációs vizsgálat - EN ISO 374-4:2019, amely a kesztyű anyagának fizikai tulajdonságaiban a vegyi anyaggal való érintkezés után bekövetkező változásokat értékeli. Ez a szabvány a korábbi EN 374-4:2013 szabványt váltotta fel.

Kesztyű típus	Követelmény	Jelölés
Típus A	áteresztőképesség (EN 374-2) Behatolási idő akár 30 percig. Legalább 6 vegyi anyagra vonatkozik az új listában (EN 16523-1)
Típus B	áteresztőképesség (EN 374-2) Behatolási idő akár 30 percig. Legalább 3 vegyi anyagra vonatkozik az új listában (EN 16523-1)
Típus C	áteresztőképesség  (EN 374-2) Behatolási idő akár 10 percig is. Legalább 1 vegyi anyagra vonatkozik az új listában (EN 16523-1)

 

Jelölés	Vegyi anyag
A	metanol
B	aceton
C	acetonitril
D	diklór-metán
E	széndiszulfid
F	toluol
G	dietil-amin
H	tetrahidrofurán
I	etil-acetát
J	n-heptan
K	nátrium-hidroxid 40%
L	kénsav 96%
M	salétromsav 65%
N	ecetsav 99%
O	ammónia 25%
P	hidrogén-peroxid 30%
Q	hidrogén-fluorid sav 40%
R	formaldehid 37%

Szabvány EN ISO 374-5 -  Védőkesztyű mikroorganizmusok ellen

 

A kesztyűnek meg kell felelnie az EN 374-2:2019 szabvány szerinti penetrációs tesztnek. Ezek a kesztyűk baktériumok és gombák elleni védelemre alkalmasak.

 

 

A kesztyűnek meg kell felelnie az EN 374-2:2019 szabvány szerinti penetrációs tesztnek. Ha a kesztyű megfelel az ISO 16604: 2004 szabványnak (B módszer), akkor azt vírusbiztosnak lehet nyilvánítani. Ezek a kesztyűk alkalmasak a baktériumok, gombák és vírusok elleni védelemre.

Korábbi EN 374-1: 2003 szabvány - Kémiai védelem

 

A kesztyű csak az alapvető védelemnek felelnek meg.

Ellenáll a penetrációnak (EN 374-2:2003).

 

 

 

Ellenáll a penetrációnak (EN 374-2:2003).

Megfelel a permeációs teszteknek (EN 374-3: 2003), az áttörési idő akár 30 perc.

Legalább 3 -nak az eredeti 12 vegyi anyag listáról ellenáll.

 

 

Védelem a mikroorganizmusok ellen (baktériumok és gombák).

Ellenáll a penetrációnak (EN 374-2:2003)

EN 407 - Védőkesztyű termikus veszélyek ellen

Az EN 407:2020 szabvány meghatározza a hőhatások, azaz a hő és/vagy tűz ellen védő kesztyűkre és egyéb kézvédő eszközökre vonatkozó követelményeket és vizsgálati módszereket. Értékeli a láng, a kontakt-, konvektív és sugárzó hő, valamint a kis mennyiségű fröccsenő vagy nagyobb mennyiségű olvadt fém elleni védelmet.

A vizsgálati eredmények a megfelelő piktogram alatt hat, A–F jelöléssel vannak feltüntetve. Az egyes tulajdonságok esetében általában 0–4 közötti teljesítményszinteket alkalmaznak, ahol a magasabb szám magasabb elért védelmi szintet jelent. Ha a vizsgálatot nem végezték el, vagy az adott termékre nem alkalmazható, a megfelelő helyen az X betű szerepelhet.

Az EN 407:2020 szerinti kesztyűknek egyúttal legalább 1-es szintű szakítószilárdsági követelményt is teljesíteniük kell az EN 388 vizsgálati elve alapján. A minimális kopásállósági szintre vonatkozó követelményt, amelyet a korábbi EN 407:2004 szabvány tartalmazott, az új szabványverzióból eltávolították.

A – Korlátozott lángterjedés (0–4) - azt értékeli, hogy a kesztyű anyaga a vizsgálati láng eltávolítása után mennyi ideig ég tovább vagy izzik. Az EN 407:2020 szerinti vizsgálat során a mintát 10 másodpercig teszik ki lánghatásnak. Minél rövidebb az ezt követő égési és izzási idő, annál magasabb védelmi szintet ér el a kesztyű.

B – Kontakt hővel szembeni ellenállás (0–4) - a forró tárggyal való közvetlen érintkezés során nyújtott védelmet értékeli. Az elért szinttől függően a kesztyűket 100 °C, 250 °C, 350 °C vagy 500 °C hőmérsékleten vizsgálják. Az adott szint eléréséhez legalább 15 másodpercnek kell eltelnie, mire a belső oldalon mért hőmérséklet 10 °C-kal megemelkedik.

C – Konvektív hővel szembeni ellenállás (0–4) - azt értékeli, hogy a kesztyű milyen mértékben képes lassítani a lángból származó hő átadását. Azt az időt mérik, amely egy meghatározott hőmennyiség kesztyűanyagon keresztül történő áthaladásához szükséges. Minél hosszabb ez az idő, annál magasabb védelmi szintet ér el a kesztyű.

D – Sugárzó hővel szembeni ellenállás (0–4) - azt értékeli, hogy az anyag mennyire képes lassítani a hőátadást sugárzó hőforrás hatásának kitéve. A magasabb szint hosszabb időt jelent, amely alatt az anyag korlátozza a hőenergia átadását.

E – Kis mennyiségű olvadt fém fröccsenésével szembeni ellenállás (0–4) - a kesztyű által nyújtott védelmet értékeli kis olvadtfém-cseppek becsapódásakor. Azt vizsgálják, hány csepp szükséges ahhoz, hogy a vizsgált anyag belső oldalán a hőmérséklet az előírt mértékben megemelkedjen. Minél több csepp szükséges ehhez, annál magasabb az elért védelmi szint.

F – Nagy mennyiségű olvadt fémmel szembeni ellenállás (0–4) - azt értékeli, hogy a kesztyű milyen védelmet nyújt nagyobb mennyiségű olvadt fém ráömlése esetén. A magasabb szint azt jelenti, hogy az anyag nagyobb mennyiségű olvadt fémnek képes ellenállni, mielőtt a vizsgálat során meghatározott károsodás bekövetkezik.

EN 12477 - Védőkesztyű hegesztők számára

Ez a szabvány meghatározza a fémek kézi hegesztésében használt védőkesztyűkre vonatkozó követelményeket és vizsgálati módszereket, vágásukat és az illesztési eljárások végrehajtását. A kesztyűk védelmet nyújtanak az olvadt fém kifröccsenése ellen, a rövid távú láng, a konvekciós hő, a kontakt hő és az elektromos UV-sugárzás ellen. Ezen felül az anyag elektromos ellenállást biztosít 100 V DC-ig. A hegesztőkesztyűk nem helyettesítik az EN/IEC 60903 szabvány szerinti villamosan szigetelő védőkesztyűket.

 

A hegesztőkesztyűket 2 osztályra osztják:

Osztály	Tevékenység típus
A	rosszabb fogási képesség (egyéb műszaki paraméterek magasabb szinten)
B	jobb fogási képesség (egyéb műszaki paraméterek alacsonyabb szinten)

EN ISO 10819 -  Védőkesztyű a rezgések és az ütések csökkentésére

Az EN ISO 10819:2013 + A1:2019 + A2:2022 szabvány laboratóriumi mérési módszert, adatértékelési eljárást és a kesztyűn keresztül a tenyérre átadódó rezgések átvitelének értékelését határozza meg. A szabvány olyan rezgéscsillapító anyaggal ellátott kesztyűkre vonatkozik, amelyeknél ez az anyag a tenyeret, az ujjakat és a hüvelykujjat is fedi.

A rezgésátvitelt harmadoktávos frekvenciasávokban értékelik, 25 Hz és 1 250 Hz közötti középfrekvenciákon. A szabvány meghatározza azokat a vizsgálati feltételeket és követelményeket, amelyeket a kesztyűnek teljesítenie kell ahhoz, hogy antivibrációs kesztyűnek minősüljön.

Az e szabvány szerinti kesztyűk segítenek csökkenteni a munkaeszközből a kézre átvitt rezgéseket, hatékonyságuk azonban a rezgések frekvenciájától és a konkrét használati körülményektől függően eltérhet.

EN 60903 -  Védőkesztyű feszültség alatt történő munkavégzéshez

Az EN/IEC 60903 szabvány meghatározza az elektromos szigetelő védőkesztyűkre vonatkozó követelményeket és vizsgálati módszereket, amelyek célja a munkavállaló védelme az áramütéssel szemben feszültség alatti munkavégzés során. A szabvány a beépített mechanikai védelemmel rendelkező kompozit elektromos szigetelő kesztyűkre is vonatkozik.

A kesztyűk elasztomerből készülnek, és az elektromos védelmi szint alapján 6 osztályba sorolhatók: 00, 0, 1, 2, 3 és 4.

Osztály	Maximális AC üzemi feszültség	Maximális vastagság*
00	500 V AC	0,5 mm
0	1000 V AC	1 mm
1	7500 V AC	1,5 mm
2	17000 V AC	2,3 mm
3	26500 V AC	2,9 mm
4	36 000 V	3,6 mm

*A feltüntetett vastagság az IEC 60903 szerinti szabványos elektromos szigetelő kesztyűk maximális vastagsága. A kompozit kesztyűkre magasabb maximális értékek vonatkoznak.

EN 421 - Védőkesztyű radioaktív szennyeződés és ionizáló sugárzás ellen

 

Az EN 421:2010 szabvány meghatározza a radioaktív szennyeződés és az ionizáló sugárzás ellen védő kesztyűkre vonatkozó követelményeket és vizsgálati módszereket. A radioaktív szennyeződés elleni védelemhez a kesztyűnek folyadékzárónak kell lennie, és meg kell felelnie a behatolással szembeni vonatkozó követelményeknek.

 

 

 

Az ionizáló sugárzás elleni védelem esetében az anyag sugárzáscsökkentő képességét az ólomegyenérték (Pb) vastagságával fejezik ki. A kesztyűnek nem feltétlenül kell közvetlenül ólmot tartalmaznia – más, megfelelő árnyékolási hatékonyságú anyagok is alkalmazhatók. Az ólomegyenérték értékét a terméknél feltüntetik.

 

 

Védőkesztyű élelmiszerrel való érintkezéshez

Az élelmiszerekkel való érintkezésre alkalmas kesztyűknek meg kell felelniük az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó követelményeknek, különösen az 1935/2004/EK rendelet előírásainak. Megfelelő használat esetén nem bocsáthatnak ki az élelmiszerekbe olyan mennyiségű anyagot, amely veszélyeztetheti az egészséget, vagy kedvezőtlenül befolyásolhatja azok összetételét, ízét vagy illatát.

A pohár és villa szimbólum azt jelzi, hogy a termék élelmiszerekkel való érintkezésre alkalmas. Kesztyűk esetében mindig fontos figyelembe venni a konkrét felhasználási feltételeket, valamint a gyártó esetleges korlátozásait az egyes élelmiszertípusokra vonatkozóan.

EN 455 - Eldobható orvosi kesztyű

Meghatározza az egyhasználatos orvosi kesztyűkkel szemben érvényes követelményeket és az átjárhatatlanság vizsgálatának módszerét, valamint a fizikai tulajdonságokat és a biológiai értékelésre vonatkozó követelményeket és teszteket. Fontos megkülönböztetni, hogy a beteg védelmét szolgáló orvostechnikai eszközről vagy a felhasználót védő egyéni védőeszközről van-e szó.

EN 1149 Védőkesztyű elektrosztatikus kisülés ellen

Az EN 16350:2014 szabvány meghatározza az elektrosztatikusan disszipatív védőkesztyűkre vonatkozó követelményeket és vizsgálati módszereket. Ezek a kesztyűk segítik az elektrosztatikus töltés elvezetését, és csökkentik a gyújtóképes kisülés kockázatát tűz- vagy robbanásveszélyes környezetben. A szabvány a jelölésre és a gyártó által biztosítandó információkra vonatkozó követelményeket is meghatározza.

A kesztyűk elektrosztatikus tulajdonságait a függőleges elektromos ellenállás mérésével értékelik, amelynek az előírt vizsgálati feltételek mellett 1 × 10⁸ Ω-nál kisebbnek kell lennie.

Ezek a kesztyűk nem alkalmasak az áramütés elleni védelemre feszültség alatt álló elektromos berendezéseken végzett munka során. Erre a célra az EN/IEC 60903 szerinti elektromosan szigetelő védőkesztyűk szolgálnak.

Érdekelheti még:

Ha nem tudod, hogyan válassz megfelelő munkacipőt, itt egy rövid cikk számodra.

Dolgozz kényelmesen, avagy hogy választhatod ki a megfelelő munkaruhát.